 |
 |
 |
 |
ÁNTSZ CIKK: NEMZETKÖZI INFORMÁCIÓ
TISZTIORVOSOK TOVÁBBKÉPZÉSE - BERLIN, 2001. MÁRCIUS 21-23.
Németországban a 2000. évben lépett hatályba a fertőző betegségek megelőzéséről szóló törvény, mely igen széleskörű, átfogó szabályozást tartalmaz.
A bejelentési fegyelem szigorítása érdekében minden tartományra egységes, kötelező bejelentési rendszert dolgoztak ki. A német bejelentési rendszerben kevesebb, összesen 14 a jelentendő betegségek száma. Az etiológiai diagnózis, laboratóriumi eredmény nyomán 47 kórkép, személyes adatok nélkül nyolc betegség jelentendő.
A jogszabály foglalkozik a megelőzés módozataival, köztük a védőoltás különböző lehetőségeivel. Németországban a védőoltások nem kötelező jellegűek, ebből adódóan a lakosság átoltottságára, ill. immunstátuszára vonatkozóan csak részleges adatokkal rendelkeznek.
A fenti helyzetet megváltoztatandó, bizonyos rendelkezések vonatkoznak az első osztályba kerülő gyermekek átoltottságának felmérésére és a hiányzó oltások pótlásának felajánlására. A jogszabály hangsúlyosan foglalkozik a védőoltásokkal kapcsolatos felvilágosítás kérdésével.
Az előadások során elhangzott, hogy a WHO eradikációs program jegyében a gyermekek poliomyelitis, diphtheria és tetanus átoltottságát valamennyi tartományban 90% felett sikerült teljesíteni. A pertussis és a HIB védőoltások területén azonban igen nagy az elmaradás, különösen rossz az átoltottság a nyugati szövetségi tartományokban. Hangsúlyosan tárgyaltak az oltási szövődmények, illetve fokozott oltási reakciók bejelentéséről is. Az új jogszabály az oltási reakciók név szerinti jelentési kötelezettségét írja elő.
Ezen törvény kapcsán foglalkoztak az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő személyzet higiénés szemléletének javításával, oktatásával. Az előadásból kiderült, hogy ez a kérdés Németországban is központi problémának számít. Mivel az élelmiszeriparban és egyéb feldolgozó területeken jelentős számban külföldieket (kínaiak, vietnamiak és törökök) alkalmaznak, megteremtik a lehetőségét annak, hogy ezek a dolgozók anyanyelvükön juthassanak hozzá az alapvető higiénés ismereteket tartalmazó tájékoztatókhoz. Legjelentősebb higiénés problémaként a kézmosás mellőzését, illetve nem megfelelő módját jelölték meg.
A fertőző betegségek megelőzésével kapcsolatos törvény átfogó jellegét mutatja az is, hogy külön paragrafus foglalkozik az ivóvízzel. Ebből adódóan a rendezvényen ismertették a 2003-ban életbe lépő ivóvíz rendeletet " Verordung über die Qualität von Wasser für den menschlichen Gebrauch " , melynek előírásait különböző szempontokból mutatták be. Az új rendelet az emberi fogyasztásra kerülő víz minőségére vonatkozó európai uniós direktíva alapján készült. Általános követelményként megfogalmazza, hogy az emberi fogyasztásra kerülő víz nem tartalmazhat sem kórokozót, sem bármilyen, az ember egészségét károsan befolyásoló anyagot; legyen tiszta, íze élvezhető. Ennek érdekében a víznyerésnél, az előkészítésnél és a vízszolgáltatásnál egyaránt valamennyi ismert higiénés-műszaki előírást be kell tartani. E követelményen belül is fokozott figyelmet igényel a kórokozókkal szennyezett víz kezelése, valamint a vízelőkészítés folyamata, ha a nyersvíz felszíni vízből származik. Az ivóvíz minőségének jellemzésére részben az eddigiekben is használatos, részben új paraméterek rendszeres és alkalmankénti vizsgálatát írja elő a rendelet. A vízminta 100 ml-ében sem fordulhatnak elő E.coli, coliform baktériumok és Enterococcusok. A közegészségügyi hatóság a biztonság érdekében további mikrobiológiai vizsgálatokat írhat elő. Határértéket meghaladó szennyezettség esetén a szükséges teendőket is tartalmazza a jogszabály. A közegészségügyi hatóság intézkedését aszerint hozza meg, hogy akut egészségkárosodással, járványos megbetegedéssel kell-e számolni, van-e lehetőség a vízellátó rendszer klórral, vagy klór-dioxiddal való fertőtlenítésére, a határértéket meghaladó szennyezettség 30 napon belül megszüntethető-e, vagy több időt vesz igénybe.
Az új rendelet szerint különösen fontos a víznyerő hely környezetének állapota. Sérülékeny, szennyeződésre hajlamos vízbázison üzemelő vízművek esetén az esetlegesen fellépő vízszennyezés elhárítására intézkedési tervet kell készíteni, és azt a közegészségügyi hatósággal jóvá kell hagyatni. A vízminőség-ellenőrző vizsgálatok akkreditált laboratóriumban, külső-belső minőségbiztosítás mellett végzendők. Az előadásokat követő vitában a házi, egyedi vízellátó rendszerek által szolgáltatott ivóvíz minősége, az akkreditált laboratóriumok hiánya és néhány, eddig rendszeresen nem vizsgált mikróba kimutatásával kapcsolatos probléma kapott nagyobb hangsúlyt.
Több előadás foglalkozott a zoonózisok kérdésével. Kiemelt jelentősége van a salmonellosisoknak, amelynek előfordulása Németországban is a magyarországihoz hasonló tendenciát mutat. Uralkodó a S.Enteritidis 60-70%-os, majd ezt követi a S.Typhimurium 20%-os gyakorisággal. Fő terjesztők a szárnyasok, a tojás és az ezek felhasználásával készült ételek. Legveszélyeztetettebbek a "YOPI csoportba" tartozó személyek ( Y=jung, O=old, P=pregnant, I=Immunokompronized ). A terjedés szempontjából a legfőbb kórokozó tényezőnek a kontaminált élelmiszert tartják, az állatról emberre terjedésben is fontos ok a kézmosás elmulasztása.
Előadás hangzott el a Mycobacterium bovis, avium és paratuberculosis előfordulásáról. Rendkívül kedvező az állatok és az emberek Mycobacterium bovis okozta megbetegedési aránya. Fő terjesztőnek a tejet nevezik meg, amely kezeletlen formában és pasztörizálást követő utólagos kontamináció révén jelent veszélyt.
A jogszabály megalkotásakor és a továbbképzés során is kiemelt figyelmet szenteltek a nozokomiális infekcióknak. Ismertették azokat a módszereket, amelyekkel az infekciók előfordulási gyakoriságát megállapítják. A CDC által alkalmazott esetdefiníciót használják. Az intézmények ( köztük az egészségügyi ellátást nyújtó egyéb intézmények, krónikus betegeket ápoló intézmények is ) jelentési kötelezettséggel tartoznak. A surveillance tevékenység az intenzív osztályokra, a műtéti jellegű osztályokra, a neonatológiai és az onkológiai ellátást nyújtó osztályokra, illetve részlegekre terjed ki. Amennyiben a surveillance adatai halmozott előfordulást mutatnak, az intézmény köteles az alapdokumentációkat az illetékes egészségügyi hatóság rendelkezésére bocsátani. A kórházhigiénés tevékenység és a nozokomiális infekciók megelőzésének irányítása a Robert Koch Intézetben működő, a Minisztérium által létrehozott bizottság feladata. A bizottság a belső szervezet működésére, az építészeti funkcionális kapcsolatokra és más, betegellátási intézkedésekre is kiterjedő ajánlásokat készít az egészségügyi intézmények számára.
Az élelmiszerek vonatkozásában a fogyasztók korrekt tájékoztatását hangsúlyozták, melynek legmegfelelőbb eszköze a csomagoláson az informatív feliratozás. Elvárható, hogy a fogyasztó legyen tisztában az élelmiszer összetételével, hatásaival: egyrészt, mert az élelmiszer rendszeres fogyasztása krónikus megbetegedések kialakulásához vezethet, másrészt, mert az arra érzékeny emberekre egyszeri fogyasztás esetén is veszélyes lehet.
A továbbképzésen foglalkoztak a szerves ónvegyületek növekvő közegészségügyi jelentőségével, mivel e vegyületcsoport felhasználása a mindennapi gyakorlatban egyre elterjedtebb. A tributil-, trifenil- és triciklohexil-ónt biocidként növényvédő- és faanyagvédő szerekben, továbbá textíliákban, különféle bőrruházati termékekben, ragasztó készítményekben tartósítóként, dezinficiensként, műanyagoknál stabilizátorként alkalmazzák. Mennyiségük növekedését mutatták ki a környezetben, tengeri halakban, kagylókban. Közegészségügyi jelentőségüket az adja, hogy immuntoxikus vegyületek, nem genotoxikus karcinogének befolyásolják az endokrin rendszer működését, több szervben daganatot, leggyakrabban hypophysis tumort okoznak. Ismertették az emberek szempontjából lehetséges expozíciós utakat, valamint e vegyületek alkalmazásának visszaszorítására javasolható eljárásokat, lehetőségeket. Elsőként az élelmiszerekben szükséges a szennyező szerves ónvegyületek koncentrációját határérték bevezetésével a lehető legalacsonyabb szinten tartani, továbbá az expozíció mértékének megismeréséhez kellően érzékeny biomonitoring eljárást kell kifejleszteni és alkalmazását széles körben elterjeszteni.
A programnak a rizikó-kommunikációval foglalkozó részében hangsúlyozták, hogy bizonyos fontos kérdésekkel kapcsolatban ( természettudományok, technika, toxikológia, jog, ökonómia, környezet-egészségügy területeit érintve ) milyen fontos a lakosságot és szakembereket egyaránt megfelelően tájékoztatni. A rizikó-kommunikáció alapja, hogy tisztázzuk: milyen témában, kinek, miről, milyen módon, milyen céllal akarunk tájékoztatást adni. A tájékoztatás alkalmával fontos, hogy a problémákat jól megvilágítsuk. Igen fontos, hogy a helytelen reakciókat, reagálásokat jól tudjuk kezelni. Először engedjük, hogy a lakossági fórumon az indulatok lecsillapodjanak, és csak ezután próbáljuk a felvilágosítást a tényekre szorítkozva megtenni. Több példát hoztak fel a helytelen, illetve a helyes rizikó-kommunikációra. Németországban például súlyos problémaként kezelik a lakásokban, óvodákban dekorációként használt színes, illatos lámpaolajok kérdését. Az elmúlt 10 év során 250 esetben kaptak bejelentést arról, hogy gyermekek tévedésből ittak az olajból. Ennek következtében 19 esetben atípusos tüdőgyulladás lépett fel, 3 megbetegedés halállal végződött. Bár a sajtóban, különböző fórumokon a veszélyre mind a lakosság, mind a szakemberek figyelmét felhívták, az idei évben végzett felmérés alapján a gyermekorvosok körében még mindig 70%, a megelőzésben dolgozók körében 50% volt a veszélyt nem ismerők aránya.
A továbbképzés jól szervezett és igen jó hangulatú volt. Az előadások közötti szünet a pihenés, feltöltődés mellett a kollégák közötti kommunikációt is segítette. Az előadások általában félórásak voltak, melyek után minden előadó 15 percben biztosított lehetőséget a hallgatók részére a kérdések feltevésére. Ezen túlmenően az ország különböző területeiről érkezett szakemberek között rendkívül hasznos párbeszéd alakult ki, mely lehetőséget adott az elmélet és a gyakorlat összevetésére, ill. az eltérő gyakorlatok eredményeinek összehasonlítására.
A tájékoztatást adta:
Dr. John Anna - főosztályvezető-helyettes, Egészségügyi Minisztérium Egészségpol. főoszt.,
Dr. Földessy Zsuzsanna - osztályvezető főorvos, ÁNTSZ Komárom-Esztergom Megyei Int.,
Dr. Vermes Éva - Közegészségügyi osztályvezető, ÁNTSZ Baranya Megyei Intézete,
Dr. Takács Anikó - osztályvezető főorvos, ÁNTSZ Bács-Kiskun Megyei Intézete,
Dr. Fehér Ágnes - osztályvezető főorvos, OKK-OÉTI
Szerkesztőségi megjegyzés: A hazai szakemberek szerint a továbbképzés rendkívül hasznos volt. Érdekes, új tapasztalatokkal gazdagodtak, ugyanakkor megállapították, hogy a magyar epidemiológiai és közegészségügyi tevékenység nem marad el a német szakemberekétől, sőt bizonyos területeken eredményeink példamutatóak.
Ez a cikk eredetileg az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat honlapján volt
megtalálható, frissítések következtében azonban lekerült az ÁNTSZ weblapjáról. A cikket és a segítőkézséget
szeretettel köszönjük az ÁNTSZ webmesterének Halmos Tamás Kristófnak.
|
 |
 |
 |
 |
|
